macskabajusz - cicaelet.hu
  • Facebook
  • Pinterest
  • Twitter
  • Google+

Szeretnék elmesélni neked egy majdnem-rémtörténetet, amitől az összes bundám felállt a hátamon.

Történt ugyanis még régen, amikor a két gazdám közül az egyik még nagyon kezdő volt a cicák világát illetően (szerencsére azóta ezen segítettünk a másik gazdimmal), hogy feltűnt neki, milyen hosszúak már a bajszaim. Ahogy cseperedtem, azok is nőttek velem, és lassanként kicsit kezdtek túllógni a buksim széleinél.

Oktalan gazdám – pusztán jó szándéktól vezérelve – feldobta az ötletet, hogy mi lenne, ha levágnák a bajszomat, hiszen olyan hosszú már, biztosan zavar engem.

Emlékszem, fura érzés volt. Amikor a vérem eme galád terv hallatán száguldani kezdett, legszívesebben messzire elbújtam volna, amíg ezzel egy időben megfagyott bennem minden, és mozdulni sem bírtam. Mi lesz velem, ha ilyen galádságot tesznek?! Csak másik gazdámban reménykedhettem, oda is bújtam hozzá gyorsan menedéket keresve.

Hála a mennybéli cicáknak, a tájékozottabb gazdim nagyjából ugyanúgy elszörnyedt a gondolatra, mint én magam, és sietve felvilágosította a társát, hogy ez nem pont így működik. Így végül megmenekültem, és azóta is boldog bajusztulajdonos vagyok 🙂

Most lehet, hogy kíváncsi vagy, miért is szörnyedtünk el ennyire az ötlettől….

Nos, akár ezt is elmesélhetem neked.

A cicák bajusza rendkívül érzékeny szőr, úgynevezett tapintószőr. Háromszor olyan mélyen rögzül a bőr alatt, mint az átlag szőrszálaink, és sokkal vastagabb.  Nem csak az orrunk mellett, de a szemünk fölött, és a mellső lábszárainkon is vannak tapintószőreink (csekkold le gyorsan a cicád, tényleg így van 🙂 ).

Ezek a szőrszálak amellett, hogy rettentő sokat segítenek nekünk, okozói is egy olyan viselkedésnek, amit ti emberek egyszerűen nem tudtok megérteni. Ezt a titkot is mindjárt megosztom veled egy kicsit lejjebb, valószínűleg lesz egy AHA! élményed 🙂

Szóval miből is áll ez a segítség? Nézzük csak:

  1. Nem véletlen hívják ezeket tapintószőrnek, ugyanis mi tulajdonképp tapintásra használjuk őket. Érezzük velük a légáramlatokat, a légnyomást, a környezetünkből visszaverődő rezgéseket, a közelünkben lévő mozgásokat, zsákmányunk helyzetét, sőt, még az alakját, így méretét is.
  2. Mivel a bajszunk túlnő egy kicsit a fejünk vonalán, így azt is érzékeljük vele, hogy az előttünk lévő hely elegendő-e arra, hogy átférjünk rajta. Például egy kerítés rácsai között. (Ha esetleg még nem hallottad volna, akkor a cicákról köztudott, hogy ahol a fejük átfér, ott az egész cica is átfér. Kivéve persze, ha kövérre hizlalt példányról van szó…)
  3. A bajszunkra hagyatkozunk akkor is, amikor nem látunk tökéletesen. Például sötétben, kitágult pupillával nehezen tudunk közelre fókuszálni. Ilyenkor a közeli dolgok helyzetét a bajszunkkal mérjük fel.
  4. A bajszunk segít minket a vadászat során is. Ha sérült a bajszunk, nem tudjuk jól felmérni a zsákmány helyzetét és alakját, így gyakran elvétjük az elkapását, vagy nem jó helyen harapjuk meg.
  5. A bajszunk mozgatható, előre-hátra, mellyel a hangulatunkat is ki tudjuk fejezni. Akár neked, az embernek is, de társaink is tudnak olvasni belőle. Például, ha figyelek, örülök, jó kedvem van, vadászok, akkor a bajszaim előre fordulnak, és a környezetet fürkészik. Ha az arcomra simulva látod őket, akkor épp morcos-agresszív, vagy védekező helyzetben vagyok.

Még tartozom a titok felfedésével, amit fentebb ígértem, íme:

Most már, hogy érted, mennyire érzékeny szervünk a bajszunk, érthetőbb lesz számodra az alábbi helyzet is.

Amikor valamihez hozzáér a bajszunk, az folyamatosan jeleket küld az agyunknak, amit értelmezünk. Így, ha a bajszunk valamihez sokáig ér hozzá, az számunkra zavaróvá válik, ezért az ilyen helyzetekből igyekszünk kimozdulni.

Íme a rejtély: miért is pakoljuk ki a kaját a tálkából, mielőtt megesszük?! 

Szerintem már rájöttél, és eztán érteni fogod ezt a viselkedésünket. Ugyanis ahogy eszünk, a bajszunk folyamatosan érinti a tálkánkat, ami számunkra zavaró. Ezért, hogy ezt az állapotot megszakítsuk, kivesszük a falatot a tálból, majd mellette a földről megesszük.

Igen, erre szokta az én gazdám azt mondani, hogy “úgy eszel, mint egy malac”. Nos, nem. Úgy eszem, mint egy boldog, bajusztulajdonos cica 🙂

Hozzászólás Facebook felhasználóként